AJÁNLOM AZ OLDALT
Még 2012-ben hirdette meg egy holland cég a Mars One projekt elindulását, amelynek célja az égi szomszédunkon való landolás, illetve hosszabb távon az első emberi kolónia megalapítása. Bár még évekre vagyunk az első fellövéstől, az emberi résztvevőkkel lezajló küldetés pedig ettől is távolabb van, a levegő előállítására alkalmas eszközök közül most fogják kiválasztani a legmegfelelőbbnek tűnőt.
A nemzetközi versenyen indulók egyike a Helena Payload, amely az azt kifejlesztő ausztrál egyetemisták szerint egy rendkívül egyszerű megoldást kínál a problémára. A hallgatók egy 30 x 20 x 10 cm-es szerkezettel álltak elő, amely a marsi talajból kinyert vizet használná fel (azt ugyebár tudjuk, hogy a Marson valóban megtalálható a víz, éspedig nem kizárólag fagyott állapotban), ebből elektrolízis révén állítana elő oxigént, amit később az ott landoló űrhajósok lélegezhetnének be, mint az első marsi létfenntartó rendszer produktumát. A biztonság kedvéért az oxigén érzékelésére alkalmas szenzorral látják el a fejlesztést, ezzel mérik majd annak hatásfokát és megbízhatóságát, mielőtt emberi életeket bíznának rá.
A mellékelt elektronika természetesen ellenáll majd a marsi környezetre jellemző sugárzásnak, itt a redundancia is nagy szerepet kap, a Földre visszaküldött adatokból pedig az is időben kiderül, hogy mennyi elektromos áramra volt szükség a folyamat fenntartásához – ezt az áramot egyébként napelemek biztosítanák. Az előállított gázokat a szabadba engedik, mivel az elsődleges cél a koncepció, az elektrolízisre épülő folyamat gyakorlati hasznának visszaigazolása, de itt egyébként már felmerült az előállított hidrogén üzemanyagcellákban történő felhasználása. A szerkezetben helyet kap még egy időkapszula is, amely a közösségi média felhasználóinak művészeti alkotásait tartalmazza majd.
A Mars One 2018-ban indítaná útnak az első, még ember nélküli küldetést, ezt követné 2025-ben az űrhajósok landolása – ehhez azonban még rengeteg akadályon kell túllépnünk.
