AJÁNLOM AZ OLDALT
A felszínén lévő hatalmas Herschel-kráter nyomán Halálcsillagnak - ezt a nevet viseli a Csillagok háborúja című filmsorozat űrállomása - becézett Mimasról szóló tanulmányt a Science magazinban közölték. Amerikai, francia és belga csillagászok a Szaturnusz gyűrűrendszerét és holdjait több mint tíz éve vizsgáló Cassini űrszonda által készített nagyfelbontású képekre alapozva végeztek számításokat a Mimasszal kapcsolatban. (A Szaturnusznak hatvankét ismert holdja van, ezek közül 53 kapott nevet a kutatóktól.)
A különböző szögekből készített felvételek alapján a kutatók elkészítették a hold részletes háromdimenziós modelljét, hogy nyomon követhessék az égitest rücskös felszínén kijelölt több száz referenciapont mozgását - ismertette a BBC News. A tanulmányt vezető Radwan Tajeddine, az amerikai Cornell Egyetem munkatársa szerint a Mimas alapos elemzése után arra jutottak, hogy az égitest a Föld Holdjához hasonló librációs mozgást - a keringése során megfigyelhető billegést - végez. (Holdunk tengelyforgási sebessége állandó, de keringése földközelben gyorsabb, földtávolban lassabb. Így hol a keleti, hol a nyugati pereméből látunk többet, ez a hosszúsági libráció).
A kutatók úgy vélték, hogy ezeket a finom billegéseket leszámítva a Mimas mindig ugyanazt azt arcát mutatja a Szaturnusz felé a keringése során. Számításaik összegzésekor azonban megállapították, hogy a Mimas felszíne hat kilométert mozog ide-oda. Ez igen erős billegést jelent egy kevesebb mint 400 kilométer átmérőjű hold esetében, sőt, valójában kétszer akkora, mint az egy szabályos, tömör szerkezetű, ekkora méretű és elliptikus pályával bíró hold esetében várható lenne.
"Ez volt az a pont, amikor egy jóval egzotikusabb belső szerkezet lehetőségéről kezdtünk gondolkodni" - mondta Tajeddine. A szakemberekben felmerült, hogy a Mimas talán jóval több egyszerű jég és kő alkotta égitestnél, amelynek a legtöbb bolygókutató gondolja. A kutatócsoport tagjaiban két lehetséges forgatókönyv fogalmazódott meg arról, hogy mi lehet a Mimas jégköpenye alatt. A szakemberek számításai azt sugallták, hogy a nagyfokú billegés oka egy 20-60 kilométer hosszúra "összepréselt" - hatalmas rögbi labdára emlékeztető - kőmag.
A másik elmélet szerint a holdnak normális, gömbölyű magja lehet, amelyet azonban felszín alatti "globális óceán" választ el a kéregtől. Ebben az esetben a "külső héj sokkal könnyebben tud mozogni, mivel nem kapcsolódik egy másik tömeghez". A két lehetőség közül Tajeddine a föld alatti óceán elméletet részesíti előnyben. "Amikor észleltük a billegést, az első dolog, ami eszünkbe jutott, az óceán volt" - magyarázta a szakember. Hozzátette: bármely teória igazolódjék is be, az biztos, hogy a Mimas jóval izgalmasabb kutatási tárggyá válik általa.
