AJÁNLOM AZ OLDALT
November közepén számoltunk be arról, hogy az Európai Űrügynökség Rosetta szondájának leszállóegysége sikeresen landolt az erre kijelölt üstökösön, azóta pedig az eszköz helyben végzi munkáját. Még ezt megelőzően került sor azonban az első mérésekre, amelyek eredményeit most közölték az érdeklődőkkel.
A Rosetta Orbiter Spectrometer for Ion and Neutral Analysis, vagyis a ROSINA névre keresztelt műszer már augusztusban megvizsgálta a 67P-n található vízgőzt, a mérés alapján pedig alapvető különbséget mutattak ki abban a Föld óceánjainak vízéhez képest. Kiderült, hogy a deutérium és a hidrogén aránya eltérő, ez több mint háromszor magasabb a földinél, ami egyben arra készteti a területtel foglalkozó kutatókat, hogy alaposan átgondolják a bolygó vízkészletének eredetéről alkotott elméleteket. Eddig úgy gondoltuk, hogy a forró állapotot követő lehűlés után a Föld vize ilyen és ehhez hasonló üstökösökről származott, ezek közvetítésével juthatott el hozzánk az a víz, amely immár a teljes felszín kétharmadát borítja. A fenti eltérés miatt azonban kérdések merülnek fel, amire egyébként az ESA szakemberei előzetesen is számítottak, hiszen tudták, hogy a helyi mérések kielemzése során komoly meglepetések érhetnek minket.
Azt eddig is tudtuk, hogy az említett arány a Naptól való távolság, valamint a Naprendszer kialakulását követő első néhány millió éven belüli eltérések függvényében változik, legalábbis erre utalnak az elvégzett szimulációk. Az üstökösök azért rendkívül érdekes vizsgálati alanyok, mert a bolygók kialakulásáért felelős gyűrűből származó anyagot hordoznak magukban, bár az eltérő keletkezési helyek belezavarnak a képbe, hiszen egy részük az Oort-felhőből ered, a többiek a Neptunuszon túli Kuiper-övből származnak, az idők során pedig a gázóriások alaposan módosítottak az eredeti pályákon – a 67P egyébként a második csoport tagja, és 6,5 év alatt kerüli meg csillagunkat.
Eddig összesen 11 üstököst vizsgáltak meg, ezekből mindössze egy mutatott a földivel megegyező deutérium-hidrogén arányt, míg a jóval kevesebb vizet hordozó, a Kisbolygóövből származó aszteroidák szintén ide sorolhatók – előfordulhat tehát, hogy inkább ez utóbbiak felelősek vízkészletünk kialakításáért, bár esetükben jóval több becsapódásra lehetett szükség.
