AJÁNLOM AZ OLDALT
A szakemberek csoportja a Sloan Digital Sky Survey adatait felhasználva igyekezett pontosítani a 2002-ben felfedezett Monoceros-gyűrű elhelyezkedését, felépítését, illetve az ebből levonható következtetéseket. Korábban úgy gondolták, hogy a saját galaxisunkat háromszor körülölelő gyűrű a Canis Major törpegalaxisból szakadhatott ki (amely a Tejútrendszer árapályerői miatt a szétesés fázisában van), majd az ide sorolható csillagok a Tejútrendszer pályája mentén szóródtak szét, kialakítva a galaxisunk közepétől mintegy 65 ezer fényévnyire lévő, nagyjából 200 ezer fényév hosszúságúra nyúlt gyűrűt.
Az új anyag szerint azonban valójában a Tejútrendszer részéről van szó, amely a Canis Major (és netán további törpegalaxisok) hatására hullámszerű formát vett fel, fodrozódott, ezért is tartalmaz a spirálgalaxis lapos korongjához képest alul és felül elhelyezkedő csillagokat. Amennyiben ez valóban így történt, saját galaxisunk mérete rögtön másfélszeresére ugrik, átmérője 100 ezer helyett immár 150 ezer fényév, így besorolható a középsúlyú kategóriába. Mi több, további hasonló gyűrűk vizsgálata elvezethet oda, hogy ismét megugrik a hivatalos méret, már amennyiben a csillagászok többsége elfogadja az új gondolatot.
A kutatók most az európai Gaia teleszkóppal folytatják a munkát, ennek segítségével szeretnék visszaigazolni elméletüket.
